A múlt évszázadban a gasztroenterológia, azaz az emésztőrendszer betegségeivel foglalkozó tudományág egyik legjelentősebb felismerése a Helicobacter pylori szerepe a gyomor- és bélrendszeri betegségek kiváltásában .

Berry Marshall és Robin Warren ausztrál orvosok 1983-ban spirális alakú baktériumok jelenlétét észlelték a gyomorhurutban szenvedő betegek gyomornyálkahártyájának felszínén. Néhány évvel később ez a kórokozó a Helicobacter pylori elnevezést kapta. Egy bő évtized kellett jozzá, hogy a tudományos közvélemény elfogadja a H. pylori fertőzés és a gyomornyálkahártya betegségek közötti kapcsolat létjogosultságát, majd 22 év múlva felismerésüket Nobel-díjjal jutalmazták.

A fertőzés terjedése

A H. pylori a legelterjedtebb emberi emésztőszervi kórokozó, a mikroorganizmus az emberiség mintegy felében, tehát minden második emberben megtalálható. Jelenleg úgy tudjuk, hogya H. pylori csak emberről emberre terjed, állati vagy egyéb természetes hordozót eddig nem találtak. Az epidemiológiai elemzések szerint a fertőzés már gyakran csecsemőkorban megtörténik, a fertőzött váladéknak, székletnek a szájüregbe, majd ezen keresztül az emésztőrendszerbe történő jutásával. Orvosi, fogorvosi, gasztroenterológiai endoszkópos beavatkozásokkal a H. pylori fertőzés elméletileg átvihető, de a jelenleg rutinszerűen használt orvosi eszközfertőtlenítő, sterilizáló eljárásokkal az ilyen fertőzés esélye csaknem kizárható. Az endoszkópos vizsgálatok a jelenlegi körülmények között a betegre nem jelentenek érdemi kockázatot a H. pylori fertőzés szempontjából.

Milyen emésztőszervi betegségeket okoz a H. pylori?

Számos kórkép, így az idült gyomorhurut, fekélybetegség, a gyomor nyirokelemeiből kiinduló daganat, gyomorrák, továbbá a funkcionális gyomorbetegségek /diszpepsziák/ egy része kóroktanilag megalapozottan összefüggésbe hozható a . pylori fertőzássel, mégsem állítható, hogy a fertőzés törvényszerűen valamelyik kórkép kialakulásához vezetne.

Hogyan vált ki emésztőszervi betegséget a Helicobacter pylori?

A kora gyermekkori fertőződés kapcsán rövid ideig tartó gyomorhurut jelentkezik, ami rendszerint tünetmentes, de járhat hasmenéssel, hányással,átmeneti gyomorsavhiánnyal. A betegség nyom nélkül gyógyul. Ezután a baktérium tartósan megtapad a gyomornyálkahártya felszínén a nyákrétegben, majd gyulladásos folyamatokat indít el és hosszú évtizedek alatt egy jellegzetes kórképet, a krónikus gasztritiszt, azaz a gyomornyálkahártya idült gyulladásást okozza. A fertőzés késői következményét a kórokozó okozta gasztritisz jellege, a beteg genetikei adottságai, és egyéb károsító tényezők határozzák meg, Ezek alapján a fertőzés fekélybetegség vagy daganat kialakulásához is vezethet, de tünetmentes is maradhat.

Hogyan diagnosztizálják a Helicobacter pylori fertőzést?

A baktérium kimutatására alkalmas módszerek felhasználhatók egyes emésztőszervi betegségekben a H. pylori kóroki szerepének bizonyítására, a baktériumellenes kezelés hatékonyságának lemérésére, illetve szűrővizsgálatra.
A diagnosztika módszerei két csoportba oszthatók:

- a gyomor-nyombél tükrözéses vizsgálatának kapcsán vett szövettani, biopsziás minták elemzése
- nem invazív eljárások, amelyekhez endoszkópia /gyomortükrözés/ nem szükséges.

Endoszkópos vizsgálatok

Szövettani vizsgálatok elemzése

A legbiztosabb, egyúttal a legérzékenyebb diagnosztikai módszer a gyomortükrözés során vett biopsziás minták szövettani elemzése. A mintákat speciális festési eljárás után patológus /szövettanász/ szakorvos vizsgálja meg, hogy jelen van-e H. pylori a mintában és tisztázza, hogy a baktérium milyen szövettani elváltozást okozott /gyulladás, esetleg rákosan elfajult sejtek/, illetve a baktériumok sűrűségéről is nyilatkozik. A vizsgálat érzékenysége elérheti a 98%-ot. Szövettani minták tenyésztése Speciális esetekben lehetőség van a szövettani minták tenyésztésére is, de az eljáráshoz csak ritkán, tudományos célból vagy többszöri sikertelen kezelés esetén a baktériumok antibiotikum - érzékenységének kimutatása céljából folyamodnak. Gyors ureáz teszt A teszt a baktérium ureázenzim termelésének kimutatásán alapszik. Az eljárás alkalmas arra, hogy a vizsgáló gyorsan, már a gyomortükrözést követő 1-2 órában 80-90 %-os biztonsággal nyilatkozzon arról, hogy az adott beteg hordozza-e a H. pylori baktériumot.

Nem invazív /laboratóriumi/ vizsgálatok

Ureum kilégzési próba

Az ún. non-invazív módszerek közül a leghasznosabb az uerum-kilégzési teszt /UBT/. A vizsgálathoz endoszlópiát nem kell végezni. A beteg éhgyomorraspeciális anyagot /izotóppal jelzett ureumot/ fogyaszt el, miután csőbe vagy ballomba leheletmintát adott. Fél óra várakozás után a lehelet-mintavételt megismétlik. Az eljárás elsősorban szűrés céljára, továbbá a baktériumellenes gyógyszerek hatásának lemérésére alkalmas. A módszer érzékenysége 98 %. Szerológiai vizsgálatok:
A szerológiai vizsgálatok alapja, hogy a H. pylori fertőzés esetén a baktérium ellen az immunrendszer ellenanyagokat termel, amelyek vérből, esetleg nyálból, a vizeletből, a székletből kimutathatók. Az antitestek kimutatásának több módja van, a legérzékenyebb és legpontosabb módszer /ELISA/ mintegy 94-98 %-os pontossággal határozza meg a baktériumellenes antitest jelenlétét a vérben. Megjegyzendő, hogy a keringő antitestek sikeres gyógyszeres, antibakteriális kezelést követően mintegy fél-egy évvel is kimutathatók a vérben, ezért a teszt elvégzésének csak az eradikációs kezelés után 6-12 hónappal van értelme.

Kinél indokolt elvégezni a Helicobacter pylori szűrővizsgálatot?

A tudomány mai állása szerint ezt a módszert ma még tömeges szűrésre nem ajánlatos végezni, ugyanis Magyarországon a felnőtt lakosság 50-70 %-a H. pylori hordozó lehet. Jelenleg a H. pylori vizsgálat csak az aktív fekélybetegek, vagy korábban gyomor- vagy nyombélfekélybetegek körében indokolt, továbbá azoknál, akik családjában a gyomorrák előfordult.

Kinél kell kezelni a Helicobacter pylori fertőzést?

Ha a gyomor- vagy nyombélfekélyes beteg bizonyítottan H. pylori hordozó, mindenképpen tanácsos a baktérium kipusztítása - a fekély hámosításával egyidejűleg - kombinált antibiotikus és savgátló kezeléssel. Az ún. eradikációs, tehát a H. pylorit kipusztító kezelés ugyan nem gyorsítja lényegesen a fekély hámosodását, de a fekély későbbi kiújulásának, a betegség visszatérésének gátat szab. Tudományos bizonyítékok alapján kimondható, hogy az olyan gyomor- és nyombélfekélyek, amelyek H. pylori pozitivitással társultak, sikeres anitbakteriális kezelés után 80-90 %-os valószínűséggel végleg meggyógyulnak, és kiújulásuk megelőzhető, az esetek többségében további savcsökkentő kezelésre nincs szükség. Emellett kiküszöbölhető a kórokozó kiirtásával a gyomorrák egyik kockázati tényezője is.

Eradikációs kezelés

Az eradikációs kezelés során egyhetes kúra formájában legalább 2 antibiotikumot és egy gyomorsavtermelést gátló vagy bizmuttartalmú gyógyszert adunk. A kezelés tapasztalatokon alapuló /empirikus/, amely 80-90 %-ban sikeres. Amennyiben a H. pylori fertőzés továbbra is fennáll, második lépésben a 4 gyógyszerből álló egyhetes kezelés ajánlott. Ha a két kúra után még mindig ki lehet mutatni a kórokozót, a baktérium tenyésztése és a z antibiotikum-rezisztenciájának vizsgálata szükséges. Az eradikációs kezelés sikerességét az ureum-kilégzési teszttel tanácsos ellenőrizni. Sikeres eradikáció után mérséklődik vagy megszűnik az idült gyomorhurut, a fekélybetegség rendszerint meggyógyul, csökken a gyomorrák kialakulásának kockázata is. Sikeres esetekben a fekélybetegek hosszantartó savgátló kezelésére a továbbiakban általában nincs szükség.

Az optimális megoldás a baktériumfertőzöttség elleni védőoltás - vakcina - lenne. Védőoltás ma még nem áll rendelkezésre, noha erőteljes kutatások zajlanak ebben az irányban. Hasonlóan a fertőző betegségek megelőzéséhez, a H. pylori okozta kórképek leküzdésében is a vakcináció bevezetése tűnik tehát a jövőbeli megoldásnak. Reményeink szerint a XXI. században a tömeges védőoltás mindenki számára hozzáférhetően rendelkezésre áll majd, így a H. pylori fertőzés és az általa okozott kórképek jelentősen visszaszorulnak, véglegesen megelőzhetővé válnak.